Az imádság

2018. augusztus 29. | Bejegyezte: admin | Kategória:  Könyv

Szeretem Yancey könyveit. Talán mindegyiket olvastam is, melyek magyar nyelven megjelentek. Azonosulni tudok harcaival, gondolataival. Őszintesége, képmutatástól mentes hite hitelessé teszik számomra írásait.

Új könyvében a keresztény élet egyik legfontosabb területéről az imádságról ír. Nem teológusként, sem lelkipásztorként, hanem – ahogyan önmagát nevezi – Isten kereső zarándokként közelít a témához. Nem egy tökéletes imádkozó ember áll előttünk, hanem egy olyan férfi, aki saját harcain, kudarcain, kétségein és győzelmein keresztül tanul imádkozni.

Az író a következőkkel magyarázza, miért kezdett bele a téma mélyebb kutatásába: „Ha az imádság az Isten és ember közötti találkozást szolgálja, mindent tudni szeretnék róla. Keresztény életem küzdelmei nagyrészt két alapvető kérdés körül forognak: miért nem teszi meg Isten, amit várok tőle, és miért nem teszem meg én, amit Isten vár tőlem. Nos, ez a két kérdés pontosan az imádságban keresztezi egymást.”

Mint előző könyveiben, ebben is számtalan történetet olvashatunk, melyeket az író most is a hétköznapokból hoz, személyes életpéldáiból merít.

Yancey a XXI. század rohanó emberéhez szól, aki gyakran képtelen a megállásra, ugyanakkor rengeteg fájdalmat, szenvedést, csalódást, stresszt cipel magával. Problémáinkra a legjobb és teljes megoldás az, ha felülemelkedünk helyzetünkön és Isten szemszögéből szemléljük önmagunkat, körülményeinket. Ezt pedig csak az imádságban érhetjük el.

Szükséges őszinteséget, alázatot is tanulnunk, elfelednünk a betanult vallásos rutinjainkat, ahhoz, hogy igazán átéljük az imádság csodáját, s szavaink a menny trónusához jussanak.

Forrás: baptist.hu

Jelek a láthatatlan világból

2018. szeptember 10.

A szépség valamiféle váratlan megnyilvánulása, egy megmagyarázhatatlan belső sóvárgás, egy új tudományos felfedezés, egy gyermek világrajövetele, egy számunkra fontos személy elvesztése – olykor az élet lényegével kapcsolatos nehezen megválaszolható kérdéseket vet fel bennünk.

Az örömhírről

2018. augusztus 29.

Egy hegyekkel körülölelt völgy, amit elárasztott a víz, benne egy templom. Csak a tornya látszik ki, a napfelkelte fényében mégis átragyog ablakain egy kis világosság. Süllyedőben, de tündökölve. Megmagyarázhatatlan, hogy honnan, mégis van egy csipetnyi remény ebben a képben.

Csalódás Istenben

2018. szeptember 17.

Ikerfiaim lassan nyolc évesek lesznek. Tényleg szinte az egyik pillanatról a másikra megnőnek. Csak kapkodom a fejem. Mióta megszülettek, sok mindent elfelejtettem, a hétköznapok összemosódnak, az emlékek nem teljesek, itt-ott hézagosak, homályosak. Azonban vannak meghatározó, bevésődött emlékképek. Ilyen a születésük. Illetve annak a hiánya.

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hozzászólás *