Interjú Philip Yancey-vel

2018. augusztus 29. | Bejegyezte: admin | Kategória:  Hírek

Csak akkor tudjuk saját magunkat adni, ha birtokoljuk önmagunkat – nyilatkozta a Parókia Portálnak a világhírű amerikai keresztyén író, Philip Yancey, aki 2012-ben Budapesten járt az Ez az a nap! elnevezésű rendezvényen, és több ezer emberrel osztotta meg gondolatait az igényes keresztyénségről. Az interjú ekkor készült.

– „Az élet nem megoldandó probléma, hanem műalkotás. Isten pedig a legnagyobb újrahasznosító” – mondta Budapesten. A balesete után a halál árnyékában átértékelte az életét. Idővel azonban eltompul még egy ilyen nagy esemény hatása is. Hogyan hangolódhatunk a mindennapokban felelősségteljesebb, ugyanakkor szabadabb életre?

 – A balesetem után hetekig, sőt hónapokig egyfajta kegyelmi mámorban mászkáltam, új életre támadva olyan mindennapi dolgok számára, mint a felhők, a fű, az élet értékessége. Aztán ez az újonnan született lelkesedés fokozatosan halványult, helyébe léptek a mindennapok feladatai, a frusztrációk. Hiszem, hogy Isten azért adja ezeket a kiemelkedő lehetőségeket, hogy tanuljunk belőlük, és az már rajtunk múlik, hogyan tudjuk kiterjeszteni ezeket a leckéket. Talán közösségben tudjuk a leginkább. Ha beszélgetünk másokkal, ha megkérünk másokat – barátokat, szeretteinket –, hogy kérjék ezt számon rajtunk, nagyobb az esélyünk a megvalósításra. És persze a Biblia jó tankönyv, különösen a Zsoltárok könyve, mert az az életünk során megtapasztalható minden hangulatról és helyzetről ír. Az egyetlen megoldás az önfegyelem. Ha nem élünk tudatosan, nem használunk spirituális gyakorlatokat saját magunk emlékeztetése érdekében, hajlamosak vagyunk veszíteni ezeknek az elhatározásoknak az intenzitásából.

– Az önmegvalósítás természetes szükséglet, valamit mégis elvétünk ezzel kapcsolatban. Ön, aki egyszerre végez művészi és közéleti tevékenységet, keresztyénként hogy látja ezt?

– Az Írás minden másnál többször ismétli Jézusnak azt az állítását, hogy nem egyre több szerzés által találjuk meg az életet, hanem, ha elajándékozzuk. Számomra ez mások szolgálatát jelenti. Jelen celeb- és szórakozási kultúránk azt ígéri, hogy ha egyre többet felhalmozunk, akkor elégedettek leszünk; de olyan sok példa bizonyítja az ellenkezőjét! A művészek önfeláldozóan élnek, beleadják magukat a művükbe abban a reményben, hogy így ki tudják fejezni magukat, és kommunikálni tudnak a többiekkel. Ennél azonban még egy lépéssel tovább kell mennünk, hogy ne csak a művünkkel, hanem közvetlen személyes kapcsolattal is szolgáljunk a szükséget szenvedőknek, a szegényeknek, a kivetetteknek, a magányosoknak. Különben elefántcsonttoronyban fogunk élni, elkülönülve azoktól, akiknek a szolgálatára Jézus hív bennünket. Például a világhírű ír rockegyüttes, a U2 frontembere, Bono a feleségével együtt hat hetet egy etiópiai árvaházban dolgozott – ő megértette ennek a szükségességét. Ki kell ezt egészítenem egy figyelmeztetéssel: csak akkor tudjuk saját magunkat adni, ha birtokoljuk önmagunkat. Azoknak, akik mélyen megsebződtek, akik nem találtak még önmagukra, először időre van szükségük a gyógyuláshoz és felépüléshez, mielőtt önmagukat tudnák adni másoknak.

 

– Mi, huszonéves keresztyén fiatalok sokan gyökértelennek érezzük magunkat, kifogyott az út a lábunk alól; lépnénk, de nincs hova. Nem kapunk valódi választ keresztyén körökben a legégetőbb kérdéseinkre, csak közhelyeket hallunk. Mintha hiányozna az értelmes, példamutató keresztyénség. Érez-e hasonló problémát a hazájában?

– Nagyon hasonló dolog történik az USA-ban is a fiatalabb generációban. Én az ilyen elégedetlenséget reményteljes jelenségnek látom. Az egyház történelmében ez újra és újra megtörtént: voltak keresztyének, akik nem találták az egyházban azt, amit kerestek, ezért létrehoztak valami újat. Európában a keresztyénségnek hosszú a története, hullámvölgyekkel és -hegyekkel. Új formákra van szükség. Csak gondoljunk Jézusra, ő milyen radikális változást hozott a megkövesedett judaizmusba! Ő mondta, hogy új borhoz új tömlőre van szükség. Az a fontos, hogy lényegi dolgokban ne alkudjunk meg, hanem mindig térjünk vissza Jézushoz és az Újszövetséghez, és így találjuk meg, mi a legfontosabb; a többit pedig hámozzuk le.
Nálunk van értelmiségi keresztyén mozgalom, olyan, amelyik igényes, és Nagy-Britanniában is látok reményteljes jeleket, ahol ráadásul az egyház már erős kisebbségben van. Szóval, gyerünk, magyar keresztyének! Ne egyedül próbálkozzatok, hanem hozzatok létre olyan közösségeket, amelyek inspirálnak, kritikusak, és megkérdőjeleznek dolgokat!

– Mi a legnagyobb társadalmi kihívás ma, és mi a legnagyobb veszély ránk nézve?

– Ez attól függ, hol él az ember. Amerikában, mivel sokan vagyunk keresztyének, hajlamosak vagyunk a politikai megoldásokra hagyatkozni, azaz inkább „föntről lefelé” működni, semmint „lentről fölfelé”. Így a keresztyének egyfajta gondolkodásbeli erődbe vonulnak vissza a világ ellenében. Mások pedig egyszerűen a materializmus, a fogyasztói és szórakozói mentalitást, az önzés „kulturális értékeit” termelik újra. Ez érvényes a legtöbb nyugati országra, és ez lehet a legnagyobb veszély.
Európának szüksége van arra, hogy az egyházban reményt lásson, másfajta élet lehetőségét, ahol nem a körülöttünk lévő kultúrából vesszük az értékeinket, hanem inkább hűségesen éljük azt, amit Jézus tanított. Isten országa kicsi, mondta Jézus, mustármaghoz hasonlította. De ez a mag nagy fává tud nőni, ahol az égi madarak is menedéket találhatnak. Az egyháznak a kegyelem, gyógyulás helyévé kell válnia, amely vigasz a sérült és kiábrándult embereknek – és ilyen sok van a világnak ezen a táján is.

– Sok kiváló szépirodalmi művet írtak az emberről, de kevés szól az újjászületés titkáról, a megújult emberről. C. S. Lewis Míg arcunk nem lesz című regénye kivételes példája ennek. A keresztyén művész valóban csak ritkán láthat és láttathat bele ebbe a titokba?

– Nekem is nehéz arról írnom, hogy ez az átalakulás hogyan zajlik egy másik emberben. Csak a bennem lezajló folyamatot tudom leírni. Valamilyen módon minden életrajz, minden emlékirat ezt teszi, de olyan módon, ami csak arra az egy emberre érvényes. Javaslom, olvassák a keresztyén életrajzokat, a nagy szentekét vagy a kortársakét, például Bonhoeffer, C. S. Lewis, Teréz anya vagy John Stott életrajzait! Ezek megmutatják, hogyan tud Isten átformálni egy embert, és ennek a folyamatnak a leírásából lehet következtetni arra, hogyan tud Isten átformálni minket.

– Mit gondol, mitől lehet Istennek tetsző a média? És mi a feladata?

– Magazinszerkesztőként kezdtem a pályámat, pontosan tudom, hogy miről kérdez. Mi sem választottunk borítóképnek soha csúnya embereket, pedig arról prédikáltunk, hogy nem szabad a külső alapján megkülönböztetni az embertársainkat. Mi is sikeres, népszerű zenészekről és szerzőkről írtunk. Ahogy Marshall McLuhan mondta, bizonyos értelemben a közvetítő közeg maga az üzenet: meghatározza, mit tehet az ember és mit nem. Ez nekem is dilemma volt, és mindenkit megoldandó feladat elé állít a celebkultúrában. Egyetlen megoldásnak azt találtam, hogy olyan embereket keressek meg, mint például dr. Paul Brand – akivel együtt három könyvet is írtam. Ő sikeres volt és kiemelkedő, mégis arra használta az adottságait, hogy a legmélyebb gödörben élőket szolgálja, az érinthetetlen leprásokat Indiában. Néhány hasonló hősről a Kerülő utak a boldogsághoz című könyvemben írtam.
A lényeg, hogy mindig érezzük a belső tüzet, és azzal foglalkozzunk; ne hódoljunk be a könnyű kísértéseknek! Az internet és a nem hivatalos média révén módunk van a hitünk üzenetét közvetíteni szerte a világon. Érdemes élni a lehetőséggel, de vigyáznunk is kell eközben!

Jakus Ágnes (Parókia Portál)
Fordította: Regéczy-Nagy Enikő
Képek: Füle Tamás

A cikk forrása: http://www.parokia.hu/hir/mutat/3968/

Philip Yancey Magyarországon!

2018. augusztus 25.

Nagy örömmel tesszük közhírré, hogy Philip Yancey a Harmat Kiadó meghívására ősszel Magyarországra látogat. 2018. október 12-én, pénteken Debrecenben, 13-án Budapesten fog előadásokat tartani.

Mire megyünk Istennel?

2018. szeptember 10.

Jézusnak az az állítása, amelyet az Írás minden másnál többször ismétel, az, hogy nem egyre több szerzés által találjuk meg az életet, hanem sokkal inkább azzal, ha elajándékozzuk. Számomra ez mások szolgálatát jelenti.

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hozzászólás *